Lepusztult ipari területből ökováros

A projekt közel tíz éve kezdődött, 2001-ben pedig beköltözhettek az első lakók Svédország harmadik legnépesebb városa, a 270 ezer lakosú Malmö Västra Hamnen elnevezésű negyedébe. Pedig a városrész a kilencvenes évek közepén még maga volt a lepusztultság: egy hatalmas elhagyatott ipari terület szerelőcsarnokokkal, nehézipari komplexumokkal és egy kísérteties kikötővel, amelyben szellemhajók parkoltak. Malmö, a nehézipar egykori fellegvára azonban lassan elmozdult a holtpontról, amelyet az iparág lassú visszaszorulása okozott.

Várostervezők hada dolgozott azon, mit is lehetne kezdeni a lepusztult területtel. Mivel a „nyugati kikötő” (ezt jelenti a Västra Hamnen) a városközponthoz igen közel esik, természetesen olyan negyed kialakítása mellett döntöttek, amelyben jól megférnek egymás mellett a lakóházak és az irodák. Mindebből persze nem következett, hogy a tervezőknek a jövő nemzedékeire gondolva egy ökovárost kellene kialakítaniuk, ehhez az átlagosnál nagyobb érzékenység is kellett a környezeti problémák iránt. Az eredmény mindenesetre sokakat meglepett, kevesen gondolták korábban, hogy egy ökováros nemcsak praktikus és környezetkímélő, hanem igazán modern, divatos és kényelmes is lehet.

Trendi és környezettudatos

A projekt vezetői meg voltak győződve róla, hogy összeegyeztethető a kényelem és a szépség iránti vágy a környezettudatos gondolkodással. A legjobb példa erre a lakások légkondicionálása, amelyet ugyanúgy geotermikus forrásokból oldottak meg, mint ahogy a lakóterek és irodák fűtését is. A szépség iránt fogékony lakókat a hangulatos szűk utcák, a színes és kreatív megoldásokat felsorakoztató lakóházak sora fogadja – mindez persze szigorúan a hagyománytisztelet jegyében, hiszen a városnegyedet a középkori város mintájára tervezték újra.

A hagyomány itt tényleg összeér a jövővel. Az épületek elhelyezése megóvja a városnegyed belső részét az erős széllökésektől, ráadásul széles utcákra amúgy sincs szükség, mivel az itt lakók számára minden elérhető biciklivel: az óvodától az iskoláig, a bevásárlóközponttól az irodaházak nyújtotta munkalehetőségekig. Az itt lakóknak autóra igazából csak hétvégén van szükségük, amikor messzebbre mozdulnak ki. Lakóházanként átlagosan 0,7 garázs jut, ám sokak szerint autóra egyáltalán nincs szükség: a bioüzemanyaggal működő buszok olyan jól szervezettek, hogy bárhova pillanatok alatt el lehet jutni.

Önellátó városrész

Malmö új városrészének azonban a legfontosabb jellemzője, hogy energiaellátását teljes mértékben helyben oldották meg. Egy 2 megawatt teljesítményű szélturbina biztosítja a közel ezer lakás elektromos árammal történő ellátását. A tervezők a végső kiépülést követően legalább 10 ezer lakás ellátást vélik megvalósíthatónak a turbinával. A melegvízellátás jelentős részét a napelemek biztosítják, a fűtést pedig a föld mélyéről érkező geotermikus hő biztosítja. A lakások energiaigénye egyébként igen alacsony: a számítások szerint évente mintegy 105 kWh/m2 energiára van szükségük, amiben már benne van a nyári légkondicionálás is, amelyet szintén a földből érkező hidegvíz old meg.

Szelektív hulladékgyűjtés, a csapadékvíz megfelelő elvezetése és újrahasznosítása, a zöldterületek maximalizálása, valamint a lakások ablakainak megfelelő elhelyezése szintén fontos szempont volt a városnegyed tervezésekor. Talán meglepő, hogy a negyed alól legalább másfél méter mélységben teljesen kicserélték a földet is, amelynek révén a parkok fái és növényei teljes mértékben tiszta földből táplálkozhatnak. Ezen túlmenően előírás volt, hogy a lakóházaknak legalább 10 ún. „zöld pontot” ki kell alakítaniuk: legyen az madárfészek, virágoskert vagy épp zöldségeskert.


Forrás: www.geographic.hu


Vissza az előző oldalra | Az oldal tetejére